Gazdasági Versenyhivatal

Vj-145/2001/55

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa

• -

  aDr. Arató György (1088 Bp. Szentkirályi u. 13. III. em. 8)által képviseltTengerdi Kft.(8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi u. 154.,),

• -

  aDr. Hargitai Gábor ügyvéd (8716 Mesztegnyő, Vörösmarty u. 70.)által képviseltUjhelyi István(8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi u. 1., levelezési címe Balatonkeresztúr, Petőfi Sándor u. 39.),Balláné Vajas Éva(Balatonfenyves, Vörösmarty út 185.),Késmárkiné Balogh Éva(8647 Balatonmáriafürdő, Ady Endre út 10.),Kálsecz Károly(8647 Balatonmáriafürdő, Ady Endre u. 10.) ésZadravecz Józsefné(8647 Balatonmáriafürdő, Vilma u. 1),

• -

  aHálózat Bt.(8800 Nagykanizsa-Milósfa, Iskola u. 49., levelezési cím 8800 Nagykanizsa, Napsugár u. 10.),

• -

  aDelta Üzletház Kft.(8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi u. 1.), továbbá

• -

  Kövesdi Tibor(Balatonkeresztúr, Újlaki u. 7.) és

• -

  Bíró Géza(8647 Balatonmáriafürdő, Ady Endre u. 1.)

ellen versenykorlátozó megállapodás vagy összehangolt magatartás miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban elfogadta a következő

határozatot

• 1)

  A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vontak azzal, hogy 2001. június 28-án aláírták az egyes étel és italfajták küszöbáráról szóló jegyzőkönyvet, majd olyan árakat alkalmaztak, amelyekkel végrehajtották e megállapodást, törvénysértést követtek el.
  

• 2)

  Az 1. pontban nevezett jogsértés miatt a Versenytanács az alábbi bírságokat szabja ki, melyeket a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kötelesek a címzettek a Gazdasági Versenyhivatalnál a 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlára befizetni:
  
  Tengerdi Kft. - 430 ezer Ft.
  Delta Üzletház Kft. - 700 ezer Ft.
  Hálózat Bt. - 200 ezer Ft.
  Bíró Géza - 300 ezer Ft.
  Újhelyi István - 200 ezer Ft.
  Balláné Vajas Éva - 300 ezer Ft.
  Kézsmárkiné Balogh Éva - 100 ezer Ft.
  Kálsecz Károly - 100 ezer Ft.
  Zadravecz Józsefné - 130 ezer Ft.
  

• 3)

  A határozat ellen annak kézhezvételétől számított harminc napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő keresetet lehet benyújtani.

Indoklás

I. Az eljárás

• 1.

  A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2001. szeptember 3-án indított versenyfelügyeleti eljárást, mivel a GVH birtokába került egy irat, amelyből kitűnt, hogy a fent nevezett egyéni vállalkozók, illetve gazdasági társaságok megállapodtak abban, hogy az általuk Balatonmáriafürdőn üzemeltetett éttermekben meghatározott ételtípusokat a rögzített ár alatt nem fognak kínálni. E magatartásukkal valószínűsíthetően megsértették a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló, többször módosított 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 11. § -át. Bíró Gézát és Kövesdi Tibort a vizsgáló 2001. szeptember 24-én vonta be ügyfélként az eljárásba.

II. A tényállás

• 2.

  A helyszíni szemlék, az eljárás alá vontak és tanuk meghallgatása, valamint a tárgyalás eredményeként a következő tényállást tárta fel a Versenytanács.
  
  II.1. Az eljárás alá vont vállalkozások

• 3.

  A versenyfelügyeleti eljárás olyan hét egyéni vállalkozóra és három gazdasági társaságra terjed ki, amelyek Balatonmárián vagy az azzal lényegében összeépült Balatonkeresztúron éttermeket (melegkonyhás vendéglőt) működtetnek. Éttermeik 2. vagy 3. osztályúak, egymáséhoz hasonló szolgáltatást nyújtanak.

• 4.

  2000. évi nettó árbevételük az egyéni vállalkozók esetében 2,5-9,6 millió Ft., a gazdasági társaságoknál 20-457 millió Ft. között mozgott. Az eljárásban érintett egyéni vállalkozók és a Delta Üzletház Kft. bevételei elsősorban vagy kizárólag az éttermi szolgáltatásból származnak. A Hálózat Bt. fő profilja viszont az építőipari alapanyag nagykereskedelem, a Tengerdi Kft. fő tevékenysége a vadászatszervezés. Bíró Géza az egyik éttermet egyéni vállalkozóként működteti, de a két további éttermet fenntartó Delta Üzletház Kft. esetében is önálló üzletvezetői jogosultsággal rendelkezik.

• 5.

  A vizsgálat során feltárt adatokból megállapítható, hogy a Balatonmáriafürdőn és Balatonkeresztúron működő vállalkozások vezetői, illetve azok képviselői rendszeresen találkoztak egymással, a legtöbben régóta ismerték egymást. Esténként a helyi éttermek vezetői meglátogatják egymást, megnézik, hogy hány vendég van, a találkozások során megállnak egymással beszélgetni, vagy beülnek egymás vendéglátóegységébe. A vendéglátással foglalkozó vállalkozások vezetői között a kollegiális viszonyon túl baráti kapcsolatok is kialakultak. Az eljárás alá vont vállalkozások képviselőinek baráti jellegű összejöveteleire mindig más helyszínen került sor.

• 6.

  Az összejövetelek nem voltak előre megszervezve, spontán módon került rájuk sor, mindig más vendéglátóegységekben gyűltek össze, és az azokon résztvevő személyek is változtak. Ezeken a találkozókon többször felmerültek a vendéglátás piacát vagy más szakmát érintő kérdések.
  
  II.2. A kifogásolt piaci magatartás

• 7.

  2001. június 28-án a Bagolyvár étteremben az eljárás alá vontakat képviselő személyek árversenyt korlátozó megállapodást kötöttek, amelyet még aznap este jegyzőkönyvként írásos formába is öntöttek.

• 8.

  Az eljárás alá vontak állítása szerint a Bagolyvár éttermi találkozóra spontán módon került sor. Az eszmecsere alatt szóba került, hogy 2001-ben nagyon gyenge lesz a szezon és kevés a vendég. Arról beszélgettek, hogy ki kell alakítani egy olyan árszínvonalat, amely a szolgáltatás eddigi minőséget és mennyiségét tartva a vállalkozások számára is megfelelő profitot biztosít. A közös árkialakítás közbekiabálásos módszerrel történt: valaki felvetett egy ételfajtát, majd közösen meghatározták annak minimális árszintjét. Kálsecz Károly ügyfél azt nyilatkozta, hogy például ifjabb Tengerdi Győző a bort drágábban szerette volna kínálni, mert az ő bora jobb minőségű, de a többiek leszavazták. A jelenlévők mindegyik ár kialakításánál többszörösen véleményt és információt cseréltek érdekeiket ütköztetve, egy hosszabb, kompromisszumos folyamat révén alakult ki a végső ármeghatározás.

• 9.

  Miután szóban megállapodtak az árakban, felmerült, hogy célszerű lenne a megállapodást írásba foglalni. Ennek hatására Tengerdi Győző saját elhatározásából, de a többiek belegyezésével elment a saját lakására, a számítógépen a jegyzőkönyvet elkészítette és kinyomtatta. A több példányban elkészült jegyzőkönyveket mindenki aláírta, és egy-egy példányt hazavitt belőle.

• 10.

  A megállapodás szerint 2001. július 1-től bizonyos étel- és italfajtákat a megszabott küszöbáron alul az érintett éttermekben nem szabad árulni. A megállapodás öt italféleséget, 23 ételcsoportot és a gyerekételeket fedte le. Tíz forint tűréshatár erejéig a minimum árak alá lehetett menni. Ezen túlmenően a napi ajánlat esetében a küszöbárból 100 Ft. kedvezmény volt adható, de az ár semmiképpen nem lehetett 700 Ft-nál alacsonyabb.

• 11.

  A megállapodást Balla György (Kismatróz étterem), Kálsecz Károly (Napsugár, Gulasch Hütte), Tengerdi Győző (Viktória), Varga Andrea (Aranyhal), Bíró Géza (Steak House, Rezeda, MC), Kézsmárki Sándor (Bagolyvár), Újhelyi István (Hableány) és Kövesdi Tibor (Pillangó étterem) írták alá. A megállapodást rögzítő jegyzőkönyv másolatai az érintett településeken sokszorosított formában elterjedtek.

• 12.

  A vizsgálat során fény derült egy másik jegyzőkönyvre is. 2001. június 29-én, azaz másnap az eljárás alá vontak egy újabb megállapodást írtak alá, amellyel visszavonták az előző nap aláírt jegyzőkönyvet. Június 29-én ugyanis Bíró Géza megmutatta a jegyzőkönyvet üzlettársának, aki még aznap délelőtt Székesfehérvárra utazott, bemutatta a jegyzőkönyvről készült másolatot dr. Kővári Kálmánnak, a cégük ügyvédjének. Az ügyvéd a másolat hátlapjára kézzel írta rá az észrevételét, amelyben azt tanácsolta, hogy a megállapodást visszamenőleges hatállyal azonnal bontsák fel. Bíró Géza még aznap konzultált Tengerdi Győzővel és megállapodtak abban, hogy a jegyzőkönyvet visszavonják. A többieket erről értesítették, a visszavonó jegyzőkönyvet Tengerdi Győző elkészítette a szükséges példányszámban, és 29-én este az eljárás alá vontak azt is aláírták. Az iratok alapján megállapítható, hogy a második megállapodást a Hálózat Bt. Által üzemeltetett étterem nevében ugyanaz a Varga Andrea írta alá, akit a jogtalan képviselet miatt a cég jogos képviselője - egyben bátyja - aznap délután írásban már figyelmeztetett. A vizsgáló helyszíni szemle során nem találta meg azt a file-t, amely a számítógépben tartalmazta a jegyzőkönyvet. A visszavonó jegyzőkönyv másolatai - ellentétben a június 28-i jegyzőkönyvvel - nem terjedtek el a településen.

• 13.

  Az eljárás alá vontak nem foglalkoztak azzal, hogy kinek milyen aláírási jogosultsága van. Mindenki egyöntetűen elfogadta, hogy a megállapodáson feltüntetett vállalkozások nevében az ott jelen lévő személy aláírja a megállapodást. Azt vélelmezték, hogy a vállalkozás részéről aláíró személy a gyakorlatban érvényesíteni tudja a megállapodásban foglaltakat. Feltételezték, hogy a megállapodást aláíró fél jogosult üzletpolitikai döntést hozni, vagy az arra ténylegesen jogosult nevében eljárni.

• 14.

  A vizsgálat során beszerzett étlapok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a jegyzőkönyvet aláírók tartották magukat a június 28-i megállapodásukhoz és a gyakorlatban az ott kialakított árakat alkalmazták (az éttermek árait és az áremelések időpontjait összehasonlító táblázatot az 1. sz. függelék tartalmazza).
  
  II.3. Az éttermi szolgáltatás piaca

• 15.

  Balatonberényben és Balatonmárián közel 100 vállalkozás foglalkozik vendéglátással. Balatonmáriafürdőn és Balatonkeresztúron 47 vállalkozás kínál éttermi szolgáltatást. Az éttermek mindegyike versenytársa a másiknak: azonos, vagy hasonló szolgáltatásokat nyújtanak. A vizsgáló megállapítása szerint a nem melegkonyhai szolgáltatást nyújtó vállalkozások (jellemzően part menti büfék, italkimérések) nem minősülnek a melegkonyhás szolgáltatást nyújtó vállalkozások versenytársainak annak ellenére, hogy részben hasonló fogásokat árusítanak, mert más fogyasztói réteg veszi igénybe a szolgáltatást, illetve más minőségű és - néha más tartalmú - szolgáltatást nyújtanak.

• 16.

  Az eljárás alá vontak álláspontja szerint a balatoni turizmus terén a keresleti oldalon kedvezőtlen változások mentek végbe: egyrészt csökkent a vendégek száma, másrészt a vendégek zöme a kevésbé tehetős alsó-középosztályból kerül ki. Amellett érveltek, hogy az éttermek és a part menti büfék egy piacon tevékenykednek, az éttermek áraik meghatározásakor nem hagyhatják figyelmen kívül e konkurenciát. A tárgyalás során ugyanakkor maguk az eljárás alá vontak is elismerték, hogy a part menti büfék és éttermeik között színvonalbeli különbség van, amelyet a jövőben is meg kívánnak őrizni - ennek lett volna egyik eszköze az ármegállapodás is -, továbbá eltérő költségtényezőkkel, más minőségű alapanyagokkal dolgoznak.

• 17.

  Az éttermek jellemzően szezonálisan, késő tavasztól, nyár elejétől-augusztus végéig, szeptember elejéig tartanak nyitva. A főszezon július közepétől augusztus közepéig, mintegy négy-öt hétig tart, és ez idő alatt a vendéglátóegységek vezetői a magasabb haszon érdekében megemelik az árakat.
  
  II.4. Az eljárás alá vontak védekezése

• 18.

  Az eljárás alá vont vállalkozások írásos beadványukban, majd a tárgyaláson a következőképpen védekeztek a Versenytanács jogsértést alátámasztó előzetes álláspontjával szemben.
  
  Tengerdi Kft.

• 19.

  A piaci jellemzők által meghatározottnak, spontánnak, a piaci és gazdasági adottságok által meghatározottnak értékelte a vállalkozók közötti megállapodást. Céljuk a jegyzőkönyv aláírásával az volt, hogy az éttermek ne veszítsenek színvonalukból, ne csússzanak le a part menti büfék színvonalára. A jegyzőkönyvet aláírók tartottak egyrészt a part menti büféktől, másrészt attól, hogy az éttermek valamelyike "dömpingárakat" kezd alkalmazni és ily módon szerez a többiek rovására piacot magának. "Dömpingár" alatt olyan árat ért, amely az éttermi szolgáltatás adott színvonala mellett olyan veszteséget eredményezhet, amelyet a forgalomnövekedéssel tud kompenzálni. A megállapodás egyenesen hasznos lett volna, ha jogilag pontosabban fogalmazták volna meg és kérték volna a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét.

• 20.

  Valamennyi eljárás alá vont egybehangzóan állította, hogy a visszavonó jegyzőkönyv dátuma hiteles, azt megkérdőjelezni csak konkrét bizonyítékok alapján lehet. A küszöbárakat rögzítő jegyzőkönyvhöz egyébként sem tartották magukat, áraikat a korábbi gyakorlatot követve alakították ki. Az áremelés időpontja, mind mértéke szokásosnak volt mondható.

• 21.

  Kifejtette, hogy a megállapodás nélkül sem volt érdekük a rögzített árak alá menni, mert veszteségesek lettek volna. Az éttermek között létezik egyfajta árverseny, amelynek oka, hogy némileg eltérőek az éttermek költségei és nyilván profitszintjük is. Aki az érvényesülő árkülönbségek mértékén érdemben változtatni akar, azaz a többiek árához képest jelentős árcsökkentéseket alkalmazna, az jelentős kockázatot vállalna, ami nem várható el tőlük.

• 22.

  Elismerte a jegyzőkönyv jogsértő jellegét, de tagadja, hogy a visszavonást követően összehangolt magatartásra került volna sor. Az egy napig tartó jogsértésre hivatkozva kérte, hogy a Versenytanács ne szabjon ki bírságot.
  
  Balláné Vajas Éva, Kálsecz Károly, Kézsmárkiné Balogh Éva, Újhelyi István és Zadravecz Józsefné védekezése

• 23.

  E vállalkozások egyetértettek a Tengerdi Kft. által előterjesztett érveléssel. Ezen túlmenően a következőket fejtették ki.

• 24.

  Álláspontjuk szerint a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében a "megállapodás és összehangolt magatartás" nem vagylagos, hanem együttes feltételt határoz meg, így a Versenytanács előzetes álláspontja téves, amikor a vizsgált magatartást megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak nevezi.

• 25.

  A jegyzőkönyv aláírásának körülményeit és a megállapodás jogellenességét nem vitatják, de hangsúlyozták, hogy annak megkötésére spontán módon került sor. Ezt mutatja az is, hogy a jegyzőkönyv semmiféle szankciórendszert nem tartalmaz.

• 26.

  A visszavonó jegyzőkönyv "formális" jellege kapcsán nem értenek egyet a Versenytanács előzetes álláspontjával. Aláírásának kifogásolt "életszerűsége" nem ok a formális minősítésre. A megszüntető jegyzőkönyv dátuma azért sem vitatható, mert annak írásbeli alakszerűségére vonatkozóan ügyvéd adott jogi tanácsot. A megállapodás megszüntetése valóban a rögzített időpontban került aláírásra, melyet bizonyít az okirat mellett az ügyvéd jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomása. Mindezt az is megerősíti, hogy az eljárás alá vontakat képviselő ügyvéd 2001. augusztus 10-én kelt, 13-i tértivevényes levelet küldött Kézsmárki Sándornak, amelyben a június 28-án és 29-én kelt jegyzőkönyvekkel kapcsolatos jogi álláspontját fejtette ki.

• 27.

  Hangsúlyozták, hogy közöttük nem állt fenn összehangolt magatartás, a 28-i jegyzőkönyvhöz nem tartották magukat. A vizsgálat során összeállított árösszehasonlító táblázatból is kitűnik, hogy az étel-és italfajták között nem csekély, 20-50-100 Ft-os különbségek léteztek. Ha az alkalmazott áraknál jóval olcsóbban adták volna az ételeket, akkor veszteségesek lettek volna, ha jóval drágábban, akkor a vendégek a part menti büféket választották volna.

• 28.

  Előadták továbbá, hogy céljuk a part menti büfékhez képest magasabb színvonalat lehetővé tevő minimum árszint rögzítése volt.
  
  Bíró Géza, Delta Üzletház Kft., Hálózat Bt., Kövesdi Tibor védekezése

• 29.

  A nevezett eljárás alá vontak egyetértettek az előzőek szerinti érvekkel. Bíró Géza a kilátásba helyezett bírság összegét túlzottan nagynak tartotta, mert azért több hónapig kell dolgoznia. Minden évben július 1-én szokott árat emelni, költségszámításai pedig azt mutatják, hogy áremelései az elmúlt évihez képest sokszor még az infláció mértékét sem haladták meg. Így logikus és szükségszerű volt, hogy a főszezon előtt emelje meg árait és hogy az áremelés mértéke a költségek növekedését tükrözze. A jegyzőkönyv nem utolsó sorban a vendégek érdekeit szolgálta, akik igénylik a magas színvonalú szolgáltatást.

• 30.

  Kövesdi Tibor előadta, hogy vállalkozásával felhagyott. Alkalmazott árai között olykor 100-120 Ft-os különbség is megfigyelhető volt, eltérések a táblázatban szereplő ételféleségek 70%-ában voltak megfigyelhetők. Az éttermében alkalmazott árak és a jegyzőkönyv árai között véleménye szerint csupán hat étel esetében volt egyezőség.

III. Jogi értékelés

III. 1. A versenykorlátozó megállapodások tilalma

• 31.

  A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A (2) bekezdés a pontja szerint e tilalom vonatkozik különösen a vételi vagy az eladási árak közvetlen vagy közvetett meghatározására.
  
  III. 2. Egymástól független vállalkozások

• 32.

  Az eljárás alá vont vállalkozások gazdasági tevékenységet folytatnak, ezért - függetlenül attól, hogy ezt egyéni vállalkozóként vagy gazdasági formában teszik - a Tpvt. szempontjából vállalkozónak minősülnek, a közöttük létrejött akarategyezség a Tpvt. 11. § alá eshet.

• 33.

  A Tpvt. 11. § (1) bekezdés második mondata és a 15. § (1) értelmében nem lehet versenykorlátozásról beszélni, ha a megállapodás egymástól nem független vállalkozások között jön létre. Nem függetlenek a vállalkozások, ha a 23. § (2) vagy (3) bekezdése szerint

• • a)

    az egyik a másikat irányítja, vagy

• • b)

    azokat ugyanaz a vállalkozás irányítja vagy ugyanazok a vállalkozások közösen irányítják.

• 34.

  A Delta Üzletház Kft. - Bíró Géza viszonya, a közöttük fennálló esetleges irányítási kapcsolat irreleváns jelen eljárás szempontjából. Nem mondható ugyanis, hogy a megállapodás kettejük között jött volna létre. A megállapodásnak számos szereplője van, amelyek közül kettő egy gazdasági érdekkörbe tartozik. Ettől függetlenül mindkét vállalkozás részt vett a megállapodásban, Bíró Géza mindkét vállalkozást bevonta a megállapodásba.
  
  III.3. A megállapodás vagy összehangolt magatartás

• 35.

  A Tpvt. 11. § nem csak a megállapodás, hanem az összehangolt magatartás formáját öltő versenyellenes magatartásokat is egyaránt tiltja. A 11. § elkövetési magatartás felsorolása nem konjunktív - mint azt egyes eljárás alá vontak állították - hanem vagylagos. A jogalkotó célja ezzel - mint minden modern versenyjoggal rendelkező országban - az volt, hogy ne megvalósulásának formájától függjön az, hogy egy versenyellenes magatartásra kiterjed-e a tilalom vagy sem. A szóhasználat jelentősége abban áll, hogy a versenykorlátozás tilalma kiterjed nem csak a megállapodásokra, hanem azok szintjét el nem érő, de ugyanúgy tudatos versenykorlátozást hordozó összehangolt vagy egyeztetett magatartásokra. Egy magatartás megítélése nem függ attól, hogy az megállapodás vagy összehangolt magatartás, vagy mindkettő eredményeként alakult-e ki.

• 36.

  Irati bizonyíték alapján megállapítható, hogy az eljárás alá vontak egymással írásos megállapodást kötöttek, "jegyzőkönyv" néven, amelyet a jegyzőkönyv szóhasználata kifejezetten alátámaszt: "A jelen levők megállapodnak, hogy...". Előadásuk és egy másik csatolt irat szerint e jegyzőkönyvet utóbb visszavonták. A tények alapján megállapítható viszont, hogy a visszavonás ellenére érdemben a korábbi megállapodásnak megfelelő, a minimum árakat át nem lépő árszintet érvényesítettek.

• 37.

  A visszavonó megállapodással az érintett vállalkozások nem tették meg nem történtté az akarategyezségüket, csupán azt kinyilvánított formájától fosztották meg. Az érintett vállalkozások ugyanis 2000. június 28-án kifejezetten egyezségre jutottak abban, hogy a jövőre nézve minimum áraikat egymással egyeztetik. Ezt követően - június 30-a és július 15-e közötti bevezetéssel - ténylegesen is alkalmazták a nevezett napon kitárgyalt árakat, a gyakorlatba átültetve ezzel akarategyezségüket. Egy minimális árakat rögzítő kartell megvalósításához nem feltétlen szükséges árat emelni, hanem elegendő ehhez a már létező - és a küszöbárak megállapításánál nyilvánvalóan tekintetbe vett - árak fenntartása is.

• 38.

  A vállalkozások közötti megállapodás tehát, a visszavonó nyilatkozat ellenére továbbra is fennállt. Ezt a végrehajtás mellett mutatja az eljárás alá vontak védekezése is, amellyel megállapodásuk legalizálására tettek kísérletet. A június 29. esti találkozót követően a megállapodást szükségessé tevő piaci körülmények és ez alapján az éttermek motivációi nem változtak, a versenytársak a tárgyaláson is hangsúlyozták a megadott árszint alatti versenyzésből eredő veszélyeket, amelyeket nem voltak hajlandók felvállalni, továbbá hangsúlyozták a megállapodás fogyasztókra kedvező mivoltát.

• 39.

  Az eljárás alá vontak védekezésével szemben a Versenytanács hangsúlyozza, hogy nem a tényleges árak egyezőségét vizsgálta, hanem azt, hogy a küszöbárakat áraik alakításánál átlépték-e vagy sem. A felmerült versenykifogás alapján nem áraik különbözőségét kellett bemutatniuk, hanem azzal kellett volna demonstrálniuk a visszavonó jegyzőkönyv mögötti akarat komolyságát, hogy a korábban meghatározott minimum árak alatti árakat igazoló étlapokat mutatnak fel.

• 40.

  A versenyfelügyeleti eljárás megindulásához az vezetett, hogy birtokába került a versenyellenes megállapodás egy példánya. Ennek fényében nem tartotta szükségesnek részletekbe menő, minden eljárás alá vontra kiterjedő piac- és költségvizsgálatot végezni arról, hogy egyébként veszteséges lett volna-e a küszöbárak alatti ár érvényesítése. Az eljárás alá vontaknak módjukban állt volna olcsóbb árakat is alkalmazni - ellenkező esetben semmi nem indokolta volna a megállapodás megkötését, különösen pedig annak írásos formában történő nyomatékosítását. Az is nyilvánvaló, tekintettel az eljárás alá vontak eltérő költségstruktúrájára (pl. más-más beszerzési források, eltérő étterem nagyság, tulajdoni vagy bérleti viszonyok), némelyikük esetében a többféle tevékenységi körből adódó keresztfinanszírozás lehetőségére, hogy az egyes vállalkozások számára nem pontosan ugyanazon ár jelenti azt a minimumot, amely alá csak veszteséget termelve tudna menni.

• 41.

  A Versenytanács álláspontja szerint az a tény, hogy a jegyzőkönyv nem tartalmazott szankciórendszert, még nem fosztja meg a jegyzőkönyvet megállapodás jellegétől. Az ugyanis nyilvánvalóan tükrözi a vállalkozások versenyellenes akaratát, az akaratok találkozásának nem feltétele a megegyezésnek megfelelő magatartást kikényszerítő szankciórendszer kidolgozása. Szankciók előírására vélhetően azért sem volt szükség, mivel a vállalkozások között baráti viszony áll fenn.

• 42.

  Kétség esetén azt is vizsgálni kell, hogy a megállapodást megkötő személyek az adott vállalkozást képviselték-e. A Versenytanács szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy versenyjogi szempontból akkor is létrejön egy megállapodás, ha az a polgári jog vagy társasági jog előírásai alapján érvénytelennek bizonyulna. A Versenytanácsnak nem feladata megítélni, hogy adott megállapodás polgári jogi szempontból létező, érvényes, hatályos szerződés-e. A versenyjog alkalmazhatósága szempontjából a vállalkozások közötti akarategyezséget kell bizonyítani. Ezt kellőképpen példázza, ha az aláírást követően - mégha az nem is a jogosulttól, hanem pl. az egyéni vállalkozó házastársától származik - a vállalkozás a megállapodásnak megfelelően eljárva nem csökkenti az árait a küszöb alá. Az eljárás alá vontak egy része is elismerte, hogy nem foglalkoztak azzal, hogy a jelenlevők közül kinek mire van jogosultsága, mert feltételezték, hogy a jegyzőkönyvben foglaltakat érvényesíteni tudja az érdekkörébe tartozó étteremben. Az álképviseletnek kétféle esete fordult elő: egyik esetben egy bt. nevében nem a képviseletre jogosult írt alá, hanem az üzletvezető, a másik esetcsoportban az egyéni vállalkozó házastársa vagy egyenes ági rokona volt az aláíró. A Versenytanács álláspontja szerint egyik eset sem olyan, hogy a felek számára nyilvánvaló kellett hogy legyen, az aláíró nem a cég nevében jár el.

• 43.

  A jogsértés nem egy napig, hanem július elejétől a szezon végéig tartott. A 2001-es szezon teljes egészében a megállapodásban rögzített árküszöbök érvényesültek.
  
  III.4. Versenykorlátozó cél vagy hatás

• 44.

  A Tpvt. 11. § (1) bekezdése külön, méghozzá első helyen nevesíti az árra vonatkozó megállapodások tilalmát. A minimum árak meghatározása azzal a versenyre nézve káros következménnyel jár, hogy a hatékonyabb vállalkozások ezen előnyüket nem tudják a kevésbé hatékonyakkal szemben a piacon érvényre juttatni. Ezzel egyrészt károsodik a versenyfolyamat, mert a kevésbé hatékony vállalkozás is olyan javadalmazást kap a piactól, mint az egyébként jobban teljesítő versenytársa. Másrészt a fogyasztót is közvetlenül hátrány éri, mivel nem tudja az eltérő árak alapján kiválasztani az igényeinek megfelelő éttermet, továbbá nagy valószínűséggel magasabb árat kell ugyanazért az áruért fizetnie.

• 45.

  A Versenytanács álláspontja szerint jelen esetben a pontos piacmeghatározás nem ügydöntő kérdés, a tényállás jogi megítélése nem a vállalkozások piaci részesedésének függvénye. Akár az éttermek szolgáltatásait, akár az éttermi és partmenti büfék szolgáltatásait együttesen tekintjük is érintett piacnak, a megállapodás versenyellenes célja ugyanaz marad.

• 46.

  Az éttermi szolgáltatások piaca az utóbbi években szűkülő volt, a kereslet visszaesett, a vendéglőbe járók többségét az alacsonyabb igényű és fizetési hajlandóságú, elsősorban külföldi turisták adták. Ennek következtében a viszonylag magasabb színvonalat nyújtó éttermek között a verseny intenzitása erősödött. Ilyen helyzetben gazdaságilag ésszerű lépés lett volna az alacsonyabb ár és/vagy alacsonyabb szintű szolgáltatás üzletstratégiája - a vállalkozások közötti megállapodás e lehetőséget kívánta kizárni.

• 47.

  A piac meglehetősen transzparens, mivel a vendéglősök jól ismerik egymást, gyakran találkoznak, üzleti kérdéseket is megvitatnak, több-kevesebb információval rendelkeznek a versenytársak "belügyeiről". E rendszeres fórum nem csak egy versenykorlátozó megállapodás vagy összehangolt magatartás megkötését könnyíti meg, hanem a versenykorlátozás nyomán tett lépések ellenőrzését is. Közömbös, hogy az éttermek képviselőinek 2001. június 28-i találkozójára előre megszervezetten vagy spontán módon került sor. A találkozó során ugyanis tudatosan, közös szándékkal alakítottak ki mindegyikük számára elfogadható küszöbárakat, amelynek versenykorlátozó célja felől nem lehetett kétségük.

• 48.

  A versenytársak célja a mindannyijuk számára kedvezőtlen árháború elkerülése volt. Ezzel kizárták azt az üzleti stratégiát, amely alacsonyabb árakkal alacsonyabb szintű szolgáltatást nyújtott volna - igazodva a fogyasztó közönség változó igényeihez és a kereslet csökkenéséhez. Az árháború a stabil piaci körülmények mellett meglevő árversenyhez képest időszakos jelenség. Különösen szűkülő, kínálati piacon jellemző vállalkozói magatartás, amely akár költség alatti árakat is eredményezhet. Amennyiben ezt nem piaci erővel rendelkező cég alkalmazza, a Versenytanács az éles verseny pozitív jelének tekinti, amely hozzájárulhat a piac megtisztításához.

• 49.

  A Versenytanácsnak nem lehet feladata az akár "romboló" jelleget is öltő versenytől megvédenie a piaci szereplőket. A versenyjog rendeltetése a verseny folyamatának védelmén keresztül a fogyasztói érdekek védelme, nem pedig a piacon maradás alanyi jogként való garantálása minden vállalkozás számára.

• 50.

  A Versenytanács az irati bizonyítékok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a megállapodás/összehangolt magatartás nemcsak a versenykorlátozó célú volt, hanem ilyen hatással is járt. Ebből a szempontból közömbös, hogy az adott földrajzi térségben vannak vállalkozások, akik a megállapodásban résztvevőknél drágább árakkal dolgoznak.

• 51.

  Az árrögzítés technikája másodrangú kérdés. Tény, hogy a pontosan meghatározott minimum ár lefelé teljes mértékben kizárja az árversenyt, míg a kb. 10 Ft-os eltérés megengedése meghagyja a verseny látszatát: azt nem zárja ki teljesen, csupán korlátozza. Ettől függetlenül nem megkérdőjelezhető tény az eljárás alá vontak között kialakult akarategyezség, annak érdemi tartalma, továbbá annak gyakorlati megvalósulása.

• 52.

  Az eljárás alá vontak védekezése kapcsán a Versenytanács hangsúlyozza, hogy nem az alkalmazott árak tényleges azonosságát, vagy esetleg azok költségekhez képesti túlzottan magas mivoltát kifogásolja, hanem azt, hogy a versenytársak megszabták azt a legkisebb árat, amely alatt nem szolgálnak fel ételt vagy italt és utóbb a gyakorlatban alkalmazták is e küszöbárakat.
  
  III.5. Csekély jelentőségű versenykorlátozások

• 53.

  A Tpvt. 13. § (1) bekezdése szerint nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű. A (2) bekezdés értemében akkor csekély jelentőségű a megállapodás, ha a megállapodást kötő feleknek és az azoktól nem független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon a tíz százalékot nem haladja meg. Nem érvényesül azonban ez a kivétel, ha a megállapodás

• • a)

    a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, vagy

• • b)

    a piac versenytársak által történő felosztására vonatkozik.

• 54.

  Mivel az eljárás alá vontak közötti megállapodás az eladási árak meghatározására irányult, nem szükséges azt a kérdést vizsgálni, hogy piaci részesedésük elérte-e a 10 %-ot, mivel magatartásuk ettől függetlenül a 11. § (1) bekezdésében foglalt tilalom alá esik.
  
  III.6. Egyedi vagy csoportos mentesség

• 55.

  Az adott versenykorlátozó megállapodásra nézve alkalmazható csoportmentesülési kormányrendelet nem létezik.

• 56.

  A Tpvt. 17. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján hozott határozattal mentesíti a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodást, ha

• • a)

    az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;

• • b)

    a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;

• • c)

    a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és

• • d)

    nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

• 57.

  A Versenytanács egyrészt megállapítja, hogy az eljárás alá vontak a Tpvt. 17. § (1) bekezdése alapján nem kértek a GVH-tól egyedi mentesülést. Másrészt, még ha kértek volna is, nagy valószínűséggel nem kapták volna meg. Az árversenyt kiiktató vagy korlátozó megállapodás az egyik legsúlyosabb versenyellenes magatartás, ami főszabályként nem teljesíti a fenti négy feltételt. Nem állítható ugyanis, hogy a magasabban rögzített ár mindenképpen a szolgáltatás minőségének javulását eredményezi.

• 58.

  A minőség garantált, fogyasztókat szolgáló magas szintjét mentségül felhozó megállapodást létrehozók megfeledkeznek arról, hogy nem a vállalkozások feladata eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz a fogyasztónak. A fogyasztó képes felmérni, hogy a felszámított ár arányban van-e a nyújtott szolgáltatással, jogában áll választani a magasabb ár melletti magas szintű kiszolgálás és az esetleg viszonylag alacsonyabb nívójú, de olcsóbb éttermi vendéglátás között.

IV. A jogsértés szankciói

• 59.

  A Tpvt. 77. § (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács - egyebek mellett -

• • +

    megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését,

• • +

    elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését,

• • +

    megtilthatja a törvénybe ütköző magatartás további folytatását.

• 60.

  A Tpvt. 78. § (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A (2) bekezdés a bírság összegének megállapításakor különösen figyelembe veendő szempontokat sorolja fel; e szerint tekintettel kell lenni a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására. E bekezdés második mondata szerint a jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

• 61.

  A bírság összegének meghatározásához az eljáró versenytanács olyan módszert használt, amely minden szóba jöhető - akár enyhítő, akár súlyosbító - körülményt felölel, ezeknek a versenyre való hatásuk alapján különböző nagyságú súlyt ad, és amely e szempontok mérlegelésének eredményét az adott vállalkozás adott piacon elért forgalmával veti össze. A figyelembe vett szempontok közül meghatározó súlyt a verseny veszélyeztetettségének foka és annak piaci hatása képvisel. Az ily módon előálló alapösszeg a jogsértés időtartamának fényében növelhető vagy csökkenthető. Az e módszerrel megállapított bírság egyrészt tükrözi a jogsértés súlyosságát, másrészt figyelembe veszi a jogsértésben részes vállalkozások különböző méretét, piaci súlyát, így mindkét tekintetben arányosnak mondható.

• 62.

  A Versenytanács álláspontja szerint az árverseny a legfontosabb aspektusa a piaci szereplők közötti rivalizálásnak. Mivel árversenyre természetszerűleg lefelé szokott sor kerülni, az érvényesíthető árak minimumának rögzítése az árversenyt nagy mértékben korlátozta, a jogsértés nagyon súlyosnak tekintendő. Következő lépésként figyelembe kellett venni, hogy, hogy a jogsértés milyen piaci hatással járt. A Versenytanács a jogsértő felek piaci helyzete, a piac nem teljes lefedettsége, a fogyasztói kör nem túl széles érintettsége, továbbá a szolgáltatás gazdasági szempontból nem túlzottan jelentős természetére tekintettel a jogsértés következményeit nem találta túlzottan nagynak. Mindez azonban nem változtat azon, hogy az elkövetett jogsértés természetét tekintve a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozik.

• 63.

  A Versenytanács az ügyfelek attitűdjének értékelésekor súlyosbító körülményként vette számításba, hogy szerepük a megállapodás létrehozásában aktív volt: az árakat közösen, bekiabálásos módszerrel alakították ki. A Versenytanács tekintettel volt arra is, hogy a szóbeli megállapodást a Tengerdi Kft. foglalta írott jegyzőkönyv formába. A vizsgálói indítványtól eltérően ugyanakkor nem tekintette súlyosbító körülménynek, hogy mely vállalkozás éttermében került sor a jegyzőkönyv megkötésére, mert a találkozó spontánnak volt mondható, hasonló megbeszélésekre máskor is, más helyeken is sor került. Enyhítő körülményként vette számításba a Versenytanács az ügyfelek eljárás során tanúsított magatartását - ennek mértéke a Tengerdi Kft. esetében azért volt csekélyebb, mert a vizsgáló felhívása ellenére nem volt hajlandó aláírni a helyszíni szemléről készített jegyzőkönyvet. A magatartás felróhatósága kapcsán tekintetbe vette a Versenytanács, hogy egyéni vállalkozóról vagy gazdasági társaságról van-e szó, illetve hogy aláírásra jogosultszemély írta-e alá a jegyzőkönyvet vagy sem.

• 64.

  A Versenytanács a bírság alapösszegét gondos mérlegelést követően az érintett vállalkozások éttermi szolgáltatásból 2000. év során elért forgalmának 3,3%-3.8%-ban határozta meg. A jogsértés egy teljes idényt érintett, időtartama átlagosnak mondható, így ez alapján a Versenytanács a bírság alapösszegét se nem csökkentette, se nem növelte.

• 65.

  A Versenytanács egyedül Kövesdi Tibor esetében nem vetett ki bírságot. Ennek oka az volt, hogy a fenti módszerrel számított bírság - tekintettel az eljárás alá vont éves forgalmának csekély mértékére - olyan kis összegű lett volna, amitől sem büntető, sem elrettentő hatás nem volt várható. Tekintettel volt emellett arra is, hogy a vállalkozásával - egészségügyi okokból - 2001. őszén felhagyott.

V. Eljárási kérdések

Eljárási kifogás

• 66.

  A Tpvt. 81. § szerint az ügyfél a vizsgálati eljárás szabálytalanságát a szabálytalannak tartott intézkedéstől számított három napon belül írásban kifogásolhatja. A Tengerdi Kft. jogi képviselője határidőn belül kifogást terjesztett elő az ügyben eljáró vizsgáló 2002. február 28-i helyszíni szemlén tanúsított magatartása kapcsán. Ebben kifejtette, hogy tanácsára ügyfele - akivel a kapcsolatot telefonon tartotta - jogszerűen tagadta meg a jegyzőkönyv aláírását. Miután az ügyfél faxon elküldte az ügyvédnek a jegyzőkönyvet, továbbra sem tanácsolta annak aláírását, mivel az pontatlanságokat tartalmazott és hiányos volt. Az aláírásra a jelenlevő titkárnő sem kötelezhető, arra tekintettel, hogy nem ügyvezető.

• 67.

  A Versenytanács az alábbiak szerint elutasítja a kifogást.

• 68.

  A jegyzőkönyv aláírásának funkciója az, hogy a helyszíni szemle során a vizsgált vállalkozás részéről jelen levő személy vagy személyek igazolják azt, hogy jegyzőkönyv valósághűen és helyesen tartalmazza a lezajlott eseményeket, az elhangzott lényeges nyilatkozatokat. Ebből kifolyólag, az aláírásnak nem feltétele sem az, hogy adott vállalkozás képviseletére jogosult személytől származzék - hiszen nem az adott vállalkozás nevében kell jognyilatkozatot tenni -, sem az, hogy azt előzetesen jogi képviselője áttanulmányozza. Cselekvőképes személytől elvárható ugyanis annak megítélése, hogy a jegyzőkönyv a valóságnak megfelelően tükrözi-e a végzett eljárási cselekményeket. Amennyiben nem ért egyet a jegyzőkönyv egyes részeivel, természetesen jogában áll kiegészítést, pontosítást kérni, végső soron pedig a figyelembe nem vett észrevételeinek rögzítésével aláírásával ellátni azt.

• 69.

  A szemlén jelen nem levő ügyvédtől nem várható el, hogy - a jelen levő vállalkozás képviselőjénél jobban - képes legyen megítélni a jegyzőkönyv teljességét és pontosságát. Jelen esetben az ügyvéd azt hiányolta, hogy a jegyzőkönyv nem tartalmazza a hivatkozott telefonbeszélgetéseket, pedig azok is a helyszíni szemle során történtek. A pontatlanság véleménye szerint abban áll, hogy a vállalkozás képviselője nem az ő utasítására, hanem tanácsára tagadta meg a jegyzőkönyv aláírását. A Versenytanács álláspontja szerint a helyszíni szemléről készített jegyzőkönyv nem kell, hogy valamennyi eseményt hiánytalanul rögzítsen, hanem csak azokat, amelyek a szemle előre közölt rendeltetése és az eljárás további menete, illetve a határozathozatal szempontjából relevánsak. A jegyzőkönyv ennek megfelelően tartalmazza, hogy a keresés tárgyát képező file-t miért nem sikerült megtalálni, továbbá a visszavonó jegyzőkönyv keletkezésére vonatkozó ügyféli előadást. Az ügyvéddel folytatott telefonbeszélgetés jegyzőkönyvi rögzítése - melynek tartalmát a kifogásban írja le a jogi képviselő - a Versenytanács álláspontja szerint nem szükségszerű eleme a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvnek. Ami az "utasítás" vagy "tanács" szó közötti pontatlanságot illeti, ez szintén nem olyan jelentőségű, hogy erre való hivatkozással megtagadható lett volna a jegyzőkönyv aláírása. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jogi képviselő nem utasíthatja megbízóját, csak tanácsot ad neki. Adott helyzetben azonban joggal értékelte a vizsgáló utasításnak a tanácsot. A két kifejezés között, egy ilyen helyzetben - mint azt a jogi képviselő is elismeri beadványában - hatását tekintve nincsen érdemi különbség. Amennyiben az ügyfél mégis nagy jelentőséget tulajdonított volna a szóhasználatnak, akkor e külön-megjegyzéssel kellett volna aláírásával ellátnia a jegyzőkönyvet.

• 70.

  A Versenytanács ezek alapján nem talált kivetnivalót abban, hogy a vizsgáló kérte a vállalkozás jelen levő képviselőjétől a jegyzőkönyv aláírását, illetve, hogy azt megkísérelte a szintén jelen levő titkárnővel aláíratni. A jegyzőkönyv aláírására nem csak az adott vállalkozást képviselni jogosulttól várható el, hanem szükség esetén a jelen levő, az események és a jegyzőkönyv közötti megegyezőséget tanúsítani képes személytől is.

• 71.

  A Versenytanács teljes mértékben egyetért azzal az állásponttal, hogy az eljárás során a vállalkozást megilleti a jogi képviselethez való jog. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vállalkozást, illetve annak jogi képviselőjét a szemléről előzetesen értesíteni kellene, ha az a szemle lefolytatásának eredményességét veszélyeztetné. Ennek megfelelően, amennyiben a vizsgált vállalkozás jogi képviselője olyan helyen tartózkodik, hogy megérkezése rövid időn belül nem várható, jelenlétének hiánya - mint önmagában vett körülmény - nem akadályozhatja meg a helyszíni szemle megkezdését és lefolytatását.
  
  A bírság jelentős enyhítésének kilátásba helyezése

• 72.

  Az eljárás alá vontak kifogásolták, hogy a Versenytanács előzetes álláspontja olyan felhívást tartalmazott, amely szerint a kiszabható bírság jelentős mértékű mérséklését fontolja meg azzal szemben, aki elsőként olyan új bizonyítékot szolgáltat, amely megerősíti a jogsértés megállapíthatóságát. Ez álláspontjuk szerint nem jogszerű, mert az együttműködő magatartás nem azt jelenti, hogy az eljárás alá vont önmagára vagy másra nézve terhelő bizonyítékot szolgáltat.

• 73.

  A Versenytanács előzetes álláspontjában nem állította azt, hogy a bírság kiszabásakor enyhítő körülményként csak azt veszi számításba, ha valaki terhelő bizonyítékot szolgáltat. Mint azt a Versenytanács a bírságra vonatkozó indokolásban kifejtette, az eljárás alá vontak együttműködő magatartását - idézésekre megjelentek, helyszíni szemlét nem akadályozták, kérdésekre válaszoltak - enyhítő körülményként vette számításba. Ezen túlmenően azonban a Versenytanácsnak jogában áll a bírságot jelentősen enyhíteni vagy akár azt el is engedni, ha az eljárás alá vont a kartell feltárásában a rendes együttműködésen túlmenő segítséget nyújt. E technikát szerte a világban alkalmazzák a versenyhatóságok a titkos kartellek hatékonyabb feltárása érdekében.

• 74.

  A tpvt. 78. § (2) bekezdése értelmében a Versenytanács a bírság összegének megállapításakor tekintettel kell legyen az eljárás alá vont vállalkozásnak az eljárást segítő együttműködő magatartására. Az előzetes álláspontban írt, kifogásolt versenytanácsi közlés erre a törvényi elemre épülően hívott fel - önkéntes alapon megtehető - nyilatkozatra.
  
  Jogorvoslat

• 75.

  A határozat elleni jogorvoslatot a Tpvt. 83. § biztosítja.
  
  
  

1. sz. Függelék

Éttermek árait, és az áremelések időpontját összehasonlító táblázat I.

Éttermek árait, és az áremelések időpontját összehasonlító táblázat II.

Budapest, 2002. március 5.

Dr. Tóth Tihamér sk.
Dr. Bara Zoltán s.k.
Dr. Berke Barna s.k.
Horváth Lászlóné